Adóügyi illetőség Tajvanon magyar adózóknak

Tajvan a külföldieket akkor tekinti belföldi illetőségűnek, ha a naptári évben összesen legalább 183 napot tartózkodnak ott; a lakás vagy az érdekek központja náluk nem számít. A háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel rendelkező tajvani állampolgároknak 31 nap is elég, tajvani érdekközpont esetén kevesebb is. A belföldi illetőségűek is csak a tajvani forrású jövedelem után fizetnek rendes adót; a magyarországi jövedelem legfeljebb a minimumadó alá eshet. Magyarország az Szja tv. 3. § 2. pontja szerint a magyar állampolgárt — kettős állampolgárt csak bejelentett magyarországi lakcímmel — külföldön élve is belföldi illetőségűnek tekinti. Ha mindkét helyen belföldi illetőségű, a 2010. évi magyar–tajvani egyezmény 4. cikk 3. bekezdése dönt: állandó lakóhely, létérdekek központja, szokásos tartózkodási hely — állampolgársági lépés nélkül, utána kölcsönös egyetértés.

Ellenőrizze illetőségét: Magyarország és Tajvan

Ingyenes, regisztráció nélkül, kb. 3 perc. Eredmény a magyar Szja tv. szerint, összevetve a másik állam (Tajvan) jogával és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménnyel.

Mikor belföldi illetőségű valaki ebben az államban: Tajvan

Tajvanon a belföldi illetőségnek két ismérve van. Az első a lakóhely és a szokásos tartózkodás: ezt a Pénzügyminisztérium a háztartás-nyilvántartási bejegyzéshez (戶籍) köti, amellyel csak a tajvani háztartás-nyilvántartásba felvett állampolgárok rendelkeznek. Ezért a tajvani állampolgároktól először a bejegyzésről kérdezünk; a külföldiekre (a tartózkodási engedéllyel, ARC-vel rendelkezőkre is) csak a második ismérv vonatkozik — 183 nap tartózkodás a naptári évben.

Ha az adóévben volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése, a tartózkodási napok száma dönt: legalább 31 nap — belföldi illetőségű; 1–30 nap — akkor belföldi illetőségű, ha élete és gazdasági érdekei központja Tajvanon van. Bejegyzés nélkül csak a 183 napos ismérv alkalmazható.

A háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel rendelkező személy belföldi illetőségű, ha a naptári évben összesen legalább 31 napot tartózkodott Tajvanon. A napokat a be- és kiutazás dátuma alapján számolják: az út első napja nem számít, az utolsó igen; az utak napjai összeadódnak.

Háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel 1–30 nap tartózkodás esetén csak akkor belföldi illetőségű, ha élete és gazdasági érdekei központja Tajvanon van. Ha ebben az évben egyetlen napot sem töltött Tajvanon, a pénzügyminisztériumi rendelkezés egyik ismérve sem teljesül.

Az élet és a gazdasági érdekek központját a tajvani adóhatóságok összességében értékelik: részt vesz-e a tajvani társadalombiztosításban (különösen a nemzeti egészségbiztosításban), Tajvanon él-e a házastársa vagy kiskorú gyermeke, folytat-e ott üzleti tevékenységet, kezel-e ott vagyont, dolgozik-e ott, vagy tölt-e be igazgatói vagy vezetői tisztséget.

Nem tudja a napok pontos számát. Ha élete és gazdasági érdekei központja Tajvanon van, egyetlen tartózkodási nap is elég; egyébként 31 nap kell, és a napok száma nélkül az illetőség nem állapítható meg.

Nem biztos benne, hogy volt-e háztartás-nyilvántartási bejegyzése. 183 nap tartózkodás a bejegyzéstől függetlenül belföldi illetőségűvé teszi; kevesebb nap esetén az eredmény a bejegyzéstől függ — ellenőrizze a háztartás-nyilvántartási kivonat alapján.

Ha ebben az évben egyetlen napot sem töltött Tajvanon, sem a háztartás-nyilvántartási bejegyzés, sem a napok alapján nem belföldi illetőségű. Ha voltak napok, az eredmény attól függ, volt-e bejegyzése.

Lakóhely (háztartás-nyilvántartási bejegyzés) nélkül akkor tajvani belföldi illetőségű, ha a naptári évben összesen legalább 183 napot tartózkodott Tajvanon. A tartózkodás oka nem számít; az összes út napjai összeadódnak, minden út első napja nem számít, az utolsó igen. A tajvani lakás, család vagy munka 183 nap nélkül nem tesz belföldi illetőségűvé.

Volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése, és ebben az évben legalább 31 napot töltött Tajvanon — a jövedelemadó-törvény 7. cikk (2) bekezdés 1. pontja szerint tajvani adóügyi illetőségű. Tajvan a belföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja — 5%-tól 40%-ig terjedő kulcsokkal; a Tajvanon kívüli jövedelem a rendes adóba nem tartozik bele, csak a minimum- (alap-) adó alá eshet, ha együttesen évi legalább 1 000 000 NT$.
Volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése, 1–30 napot töltött Tajvanon, és élete és gazdasági érdekei központja Tajvanon van: valószínűleg tajvani adóügyi illetőségű. Az érdekek központjának megítélése a tények összességétől függ. Tajvan a belföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja — 5%-tól 40%-ig terjedő kulcsokkal; a Tajvanon kívüli jövedelem a rendes adóba nem tartozik bele, csak a minimum- (alap-) adó alá eshet, ha együttesen évi legalább 1 000 000 NT$.
Volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése, és élete és gazdasági érdekei központja Tajvanon van: ha ebben az évben legalább egy napot töltött ott, tajvani adóügyi illetőségű. Számolja össze a napokat az útlevélbélyegzők alapján. Tajvan a belföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja — 5%-tól 40%-ig terjedő kulcsokkal; a Tajvanon kívüli jövedelem a rendes adóba nem tartozik bele, csak a minimum- (alap-) adó alá eshet, ha együttesen évi legalább 1 000 000 NT$.
Ebben a naptári évben összesen legalább 183 napot töltött Tajvanon — a jövedelemadó-törvény 7. cikk (2) bekezdés 2. pontja szerint az egész évre tajvani adóügyi illetőségű. Tajvan a belföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja — 5%-tól 40%-ig terjedő kulcsokkal; a Tajvanon kívüli jövedelem a rendes adóba nem tartozik bele, csak a minimum- (alap-) adó alá eshet, ha együttesen évi legalább 1 000 000 NT$. Ha az év során véglegesen elutazik, az évre vonatkozó bevallást a kiutazás előtt kell benyújtani.

Mikor nem belföldi illetőségű

Volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése, de 31 napnál kevesebbet töltött ott, és élete és gazdasági érdekei központja nem Tajvanon van: valószínűleg nem tajvani adóügyi illetőségű. Tajvan a külföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja, főként forrásadóval: bér — 18% (6%, ha a havi bér legfeljebb 44 250 NT$), osztalék — 21%, kamat, bérleti díj, jogdíj, szakmai szolgáltatások díja — 20%.
Volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése, és 1–30 napot töltött Tajvanon; nem tisztázott, hogy élete és gazdasági érdekei központja ott van-e. Ha nem — külföldi illetőségű, ha igen — belföldi illetőségű Tajvanon. Az adóhatóságok figyelembe veszik a tajvani társadalombiztosítást, a házastárs és a kiskorú gyermekek lakóhelyét, valamint a tajvani üzleti tevékenységet, vagyont és munkát.
Volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése, de ebben az évben egyetlen napot sem töltött ott — a Pénzügyminisztérium 2012. évi rendelkezésének ismérvei szerint nem tajvani adóügyi illetőségű. Tajvan a külföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja, főként forrásadóval: bér — 18% (6%, ha a havi bér legfeljebb 44 250 NT$), osztalék — 21%, kamat, bérleti díj, jogdíj, szakmai szolgáltatások díja — 20%.
Ebben az évben egyetlen napot sem töltött Tajvanon — sem a háztartás-nyilvántartási bejegyzés, sem a 183 napos ismérv alapján nem tajvani adóügyi illetőségű. Tajvan a külföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja, főként forrásadóval: bér — 18% (6%, ha a havi bér legfeljebb 44 250 NT$), osztalék — 21%, kamat, bérleti díj, jogdíj, szakmai szolgáltatások díja — 20%.
Tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzés nélkül és ebben a naptári évben 183 napnál rövidebb tartózkodással nem tajvani adóügyi illetőségű. Tajvan a külföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja, főként forrásadóval: bér — 18% (6%, ha a havi bér legfeljebb 44 250 NT$), osztalék — 21%, kamat, bérleti díj, jogdíj, szakmai szolgáltatások díja — 20%. A külföldi munkáltatótól tajvani munkáért kapott bér ott nem adóköteles, ha az évben legfeljebb 90 napot töltött Tajvanon.

Hol ütközik a másik állam (Tajvan) joga a magyar szabályokkal

Ütközés: Tajvanon a napok, Magyarországon a lakóhely vagy az állampolgárság miatt belföldi illetőségű. Tajvan a napok alapján tekinti belföldi illetőségűnek (183 nap, háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel 31 nap), Magyarország az Szja tv. 3. § 2. pontja szerint (magyar állampolgárság, huzamos tartózkodási jogosultság, kizárólag magyarországi állandó lakóhely, létérdekek központja, szokásos tartózkodási hely). A kettős illetőséget a magyar–tajvani egyezmény 4. cikk 3. bekezdése oldja fel: állandó lakóhely → létérdekek központja → szokásos tartózkodási hely → az illetékes hatóságok kölcsönös egyetértése. Bár Tajvan a belföldi illetőségűeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja, a 4. cikk 2. bekezdése szerint a tajvani belföldi illetőségű természetes személyek ennek ellenére az egyezmény szerint is belföldi illetőségűek.
Ütközés: magyar állampolgárként Tajvanon élve is belföldi illetőségű marad — és az egyezmény nem nézi az állampolgárságot. Az Szja tv. a magyar állampolgárt akkor is belföldi illetőségűnek tekinti, ha Tajvanon él; kivétel csak a kettős állampolgár, akinek nincs bejelentett magyarországi lakóhelye vagy tartózkodási helye. Ha Tajvan is belföldi illetőségűnek tekinti, az egyezmény 4. cikk 3. bekezdése dönt: állandó lakóhely, létérdekek központja, szokásos tartózkodási hely. Az állampolgárság ebben az egyezményben nem szempont: ha a szokásos tartózkodási hely sem dönt, az illetékes hatóságok rendezik a kérdést. Ha az egyezmény szerint tajvani illetőségű, Magyarország csak az egyezmény szerint itt adóztatható jövedelmet adóztathatja.

Amit még érdemes tudni

Melyik egyezmény alkalmazandó: a 2010. évi magyar–tajvani egyezmény. Magyarország és Tajvan között nem államközi szerződés, hanem a Tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda és a Magyarországi Tajpej Képviseleti Iroda között Budapesten, 2010. április 19-én aláírt egyezmény alkalmazandó, amelyet a 2010. évi CXXXIII. törvény hirdetett ki. 2010. december 29-én lépett hatályba, 2011-től alkalmazandó, és 2026-ban változatlanul hatályos; államok helyett «területekről» beszél. Az MLI nem alkalmazandó, mert Tajvan nem lehet a részese. Ha mindkét terület joga szerint belföldi illetőségű, a 4. cikk 3. bekezdése dönt: állandó lakóhely → létérdekek központja → szokásos tartózkodási hely → kölcsönös egyetértés — állampolgársági lépés nincs. Önálló tevékenység: 14. cikk; nem önálló munka: 15. cikk (183 nap bármely tizenkét hónapos időtartamon belül); nyugdíjak: 18. cikk; közszolgálat: 19. cikk; a kettős adóztatás elkerülése: 22. cikk; kölcsönös egyeztetés: 24. cikk; a kedvezmények korlátozása: 26. cikk.
Tajvan a Tajvanon kívüli jövedelmet nem adóztatja a rendes adóval. Tajvani belföldi illetőségűként is csak a tajvani forrású jövedelem után fizet rendes adót. A Magyarországról és más országokból származó jövedelmet (a Tajvanon kívül végzett munka bérét, osztalékot, kamatot, bérleti díjat, vagyon eladását) csak a minimumadónál veszik figyelembe: ha a háztartás bevallásában együttesen évi legalább 1 000 000 NT$, hozzáadják az alapjövedelemhez, és a 7 500 000 NT$ feletti alapjövedelem 20%-át összevetik a rendes adóval — a különbözetet meg kell fizetni. Az e jövedelmek után külföldön fizetett adót az alapadó-többlet erejéig be lehet számítani. Ha az egyezmény szerint tajvani illetőségű, Magyarország csak az egyezmény szerint itt adóztatható magyarországi jövedelmet adóztathatja.
Mindkét helyen naptári év, de a napokat másként számolják. Magyarország és Tajvan is a naptári évre határozza meg az illetőséget, és egyik sem bontja meg a be- vagy kiköltözés évét. Tajvan a napokat az útlevélben szereplő be- és kiutazási dátumok alapján számolja: az út első napja nem számít, az utolsó igen; a magyar szokásos tartózkodási helynél a ki- és beutazás napja is egész napnak számít. A háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel nem rendelkező személy 183 naptól (nem csak 183 nap felett) tajvani belföldi illetőségű, az egész évre.
Tajvanon végzett munka bére: 90 nap a tajvani jog, 183 nap az egyezmény szerint. A Tajvanon végzett munka díjazása tajvani forrású jövedelem, függetlenül attól, ki és hol fizeti. A tajvani jog szerint a külföldi illetőségű külföldi munkáltatótól kapott bérét nem adóztatják, ha az évben legfeljebb 90 napot töltött Tajvanon; 90 nap felett 18%, a tajvani munkáltató által fizetett bért az első naptól. Ha az egyezmény szerint magyar illetőségű, Tajvan akkor sem adóztatja a bért, ha az adott naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül összesen legfeljebb 183 napot tölt ott, a munkaadó nem tajvani illetőségű, és a díjazást nem tajvani telephely vagy fix bázis viseli (15. cikk 2. bekezdés). Ha Tajvan adóztathat, Magyarország a bért mentesíti (22. cikk 2. bekezdés a) pont).
Önálló tevékenység Tajvanon: állandó bázis vagy 183 nap. Ha az egyezmény szerint magyar illetőségű, és szabad foglalkozásból vagy más önálló tevékenységből szerez jövedelmet, Tajvan csak akkor adóztathatja, ha ott állandó bázis áll rendszeresen rendelkezésére, vagy az adott naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül összesen legalább 183 napot tartózkodik Tajvanon — és csak az ennek betudható, illetve az ott folytatott tevékenységből származó részt (14. cikk 1. bekezdés). Ezt Magyarország mentesíti (22. cikk 2. bekezdés a) pont).
Hogyan kerüli el Magyarország a kettős adóztatást tajvani jövedelemnél. Ha az egyezmény szerint magyar illetőségű, a Tajvanon adóztatható jövedelmet Magyarország mentesíti; a mentes jövedelmet a többi jövedelem adójánál figyelembe veheti, ennek az egykulcsos szja mellett gyakorlati hatása nincs. Osztaléknál, kamatnál és jogdíjnál (10–12. cikk) a Tajvanon megfizetett adót vonja le, legfeljebb az arra a jövedelemre eső magyar adóig. A mentesítés nem alkalmazható, ha Tajvan az egyezmény alapján mentesíti a jövedelmet, vagy arra a 10–12. cikk 2. bekezdésének korlátozott forrásadóját alkalmazza (22. cikk 2. bekezdés d) pont). Ha az adóztatás nem felel meg az egyezménynek, az ügyet az első értesítést követő három éven belül lehet az illetékes hatóság elé terjeszteni (24. cikk).
Tajvani illetőségűként: a magyar adót Tajvan írja jóvá. Ha az egyezmény szerint tajvani illetőségű, Magyarország csak az egyezmény szerint itt adóztatható jövedelmet adóztathatja (például a Magyarországon végzett munka bérét; osztaléknál, kamatnál és jogdíjnál legfeljebb 10% forrásadót). Tajvan a magyar adót jóváírja, legfeljebb az arra a jövedelemre kivetett tajvani adóig (22. cikk 1. bekezdés); mivel Tajvan a külföldi jövedelmet csak a minimumadónál veszi figyelembe, a jóváírásnak főként ott van jelentősége.
Tajvanon külföldi illetőségűként: forrásadó, az egyezmény szerinti felső határokkal. Külföldi illetőségűként Tajvanon csak a tajvani jövedelem után fizet adót, főként forrásadóval: osztalék — 21%, kamat — 20% (kötvényeknél és rövid lejáratú váltóknál 15%), bérleti díj, jogdíj és szakmai szolgáltatások díja — 20%, bér — 18% (vagy 6%). Tajvani lakás vagy föld eladása — 45% vagy 35% a tulajdonlás idejétől függően. Ha az egyezmény szerint magyar illetőségű, az osztalék, a kamat és a jogdíj tajvani forrásadója legfeljebb 10% (10–12. cikk 2. bekezdés); ezt Magyarország beszámítja (22. cikk 2. bekezdés b) pont).
Nyugdíjak: csak ott adóztathatók, ahol keletkeznek. A korábbi munkavégzésre tekintettel fizetett nyugdíj, a járadék, valamint a társadalombiztosítási jogszabályok alapján fizetett nyugdíj csak azon a területen adóztatható, amelyen keletkezik (18. cikk) — a magyar nyugdíjat tehát akkor is csak Magyarország adóztathatja, ha Tajvanon él, és fordítva. Az igazgatási hatóság szolgálatáért fizetett bért a kifizető terület adóztatja, kivéve, ha a szolgálatot a másik területen teljesítik annak állampolgára vagy olyan belföldi illetőségűje, aki nem kizárólag a szolgálat miatt lett az (19. cikk). A 19. cikk az állami nyugdíjakat kizárja, ezekre a 18. cikk vonatkozik.
Háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel rendelkező tajvani állampolgárok: 31 nap is elég. A háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel rendelkezőknél a Pénzügyminisztérium már évi 31 nap tartózkodástól lakóhelyet és szokásos tartózkodást feltételez — sőt 1 naptól, ha az élet és a gazdasági érdekek központja Tajvanon van (társadalombiztosítás, házastárs vagy kiskorú gyermekek, üzleti tevékenység, vagyon, munka). Így a hosszú magyarországi tartózkodás sem szünteti meg a tajvani belföldi illetőséget, amíg a bejegyzés fennáll, és évente legalább 31 napot Tajvanon tölt; a kettős illetőséget ilyenkor az egyezmény 4. cikk 3. bekezdése oldja fel.
Tajvan elhagyása: bevallás a kiutazás előtt. Ha belföldi illetőségűként az év során véglegesen elutazik, az évre vonatkozó bevallást a kiutazás előtt kell benyújtani, és az adót megfizetni (71-1. cikk (2) bekezdés). Az a külföldi illetőségű is a kiutazás előtt vallja be a forrásadó nélkül kapott tajvani jövedelmet, aki a bevallási határidő kezdete előtt utazik el (73. cikk (1) bekezdés). Természetes személyekre vonatkozó külön kiköltözési adót az áttekintett forrásokban nem találtunk.
Kedvezmény a különleges szakképzettségű külföldi szakembereknek. A különleges szakképzettségűnek elismert külföldiek (például Employment Gold Card birtokosai), akiket először engedtek be munkavégzés céljából Tajvanra, és akiknek az előző 5 évben nem volt tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzésük és belföldi illetőségük, 5 éven át csak a 3 000 000 NT$ feletti bér felének adóztatását kérhetik, és a Tajvanon kívüli (például magyarországi) jövedelmük nem számít bele a minimumadó alapjövedelmébe. A számítás attól az első évtől indul, amelyben 183 napot töltöttek Tajvanon, és bérük meghaladta a 3 000 000 NT$-t.
Illetőségigazolások. Ha tajvani illetőségűként Magyarországon kíván az egyezményre hivatkozni, kérjen tajvani illetőségigazolást (居住者證明) az illetékes Nemzeti Adóigazgatóságtól (國稅局); azt csak az egyezmény alkalmazásához, adott adóévre állítják ki. Ha magyar illetőségűként Tajvanon kíván rá hivatkozni, a NAV illetőségigazolására van szüksége; magyar és angol nyelven, ingyenesen állítják ki.

Hogyan oldható fel a kettős illetőség

Ha mindkét állam belföldi illetőségűnek tekinti, az egyezmény 4. cikk 3. bekezdés alkalmazandó: Egyezmény a Tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda és a Magyarországi Tajpej Képviseleti Iroda között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén (Budapest, 2010. április 19.; kihirdette: 2010. évi CXXXIII. törvény). A szempontok sorrendje: állandó lakóhely, a létérdekek központja, szokásos tartózkodási hely, állampolgárság, végül az adóhatóságok kölcsönös megállapodása.

Az egyezmény részletesen: jövedelmek, kulcsok, 183 napos szabály →

Kifejezések, amelyekkel Tajvanon találkozhat

所得稅法: a tajvani jövedelemadó-törvény; az illetőségi ismérvek a 7. cikk (2) bekezdésében
戶籍: háztartás-nyilvántartási bejegyzés: csak tajvani állampolgároknak van, és vele már 31 nap tartózkodás belföldi illetőségűvé tesz
綜合所得稅: a természetes személyek összevont jövedelemadója: 5–40%, csak a tajvani forrású jövedelem után
所得基本稅額條例: az alapjövedelemadóról szóló törvény: minimumadó, amely alá a Tajvanon kívüli jövedelem eshet
國稅局: Nemzeti Adóigazgatóság — kiállítja a tajvani illetőségigazolást
2010. évi CXXXIII. törvény: a Tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda és a Magyarországi Tajpej Képviseleti Iroda közötti egyezményt kihirdető törvény

Kérdések

Hogyan számolja Tajvan a 183 napot?

A naptári évre, az útlevélben szereplő be- és kiutazási dátumok alapján: az adóhatóság tájékoztatása szerint az út első napja nem számít, az utolsó igen. Háztartás-nyilvántartási bejegyzés nélkül 183 naptól (nem csak 183 nap felett) az egész évre belföldi illetőségű; Tajvan nem bontja meg a be- vagy kiköltözés évét. Aki belföldi illetőségűként az év során véglegesen elutazik, az évre vonatkozó bevallást a kiutazás előtt nyújtja be.

Mikor adóztathatja Tajvan a béremet, ha Magyarországon lakom?

A tajvani jog szerint a külföldi munkáltató által fizetett bért nem adóztatják, ha az évben legfeljebb 90 napot töltött Tajvanon; felette 18% (havi 44 250 NT$-ig 6%). Ha az egyezmény szerint magyar illetőségű, Tajvan akkor sem adóztathat, ha bármely tizenkét hónapos időtartamon belül legfeljebb 183 napot tölt ott, a munkaadó nem tajvani illetőségű, és a bért nem tajvani telephely viseli (15. cikk 2. bekezdés). Egyébként Magyarország a bért mentesíti (22. cikk 2. bekezdés).

Hol adózik a magyar nyugdíjam, ha Tajvanra költözöm?

A 18. cikk szerint a nyugdíj — a társadalombiztosítási nyugdíj is — csak azon a területen adóztatható, amelyen keletkezik: a magyar nyugdíjat tehát csak Magyarország adóztathatja, a tajvani nyugdíjat csak Tajvan.

Források

Jogszabályok és hatósági iránymutatás

A tajvani jövedelemadó-törvény (所得稅法) 7. cikk (2)–(3) bekezdése — Tajvani belföldi illetőségű (中華民國境內居住之個人) az a természetes személy, aki 1) Tajvanon lakóhellyel (住所) rendelkezik, és ott szokásosan tartózkodik, vagy 2) nincs tajvani lakóhelye, de az adóévben Tajvanon összesen legalább 183 napot tartózkodott. Mindenki más külföldi illetőségű.
A tajvani Pénzügyminisztérium 2012.09.27-i 台財稅字第10104610410號 sz. rendelkezése (a Pénzügyminisztérium «Hogyan különböztethetők meg a belföldi és a külföldi illetőségűek?» tájékoztatója alapján) — Tajvani lakóhellyel és szokásos tartózkodással rendelkezik az, akinek az adóévben tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzése (戶籍) volt, és 1) összesen legalább 31 napot tartózkodott ott, vagy 2) 1–30 napot tartózkodott ott, és élete és gazdasági érdekei központja Tajvanon van. A központot összességében értékelik (családi és társadalmi kapcsolatok, foglalkozás, az üzleti tevékenység és a vagyon helye), többek között az alábbi jelek alapján: részvétel a tajvani társadalombiztosításban (nemzeti egészségbiztosítás, munkavállalói biztosítás, nemzeti nyugdíjbiztosítás vagy mezőgazdasági biztosítás); a házastárs vagy a kiskorú gyermekek tajvani lakóhelye; tajvani üzleti vagy szakmai tevékenység, vagyonkezelés, munkaviszony, igazgatói, felügyelőbizottsági vagy vezetői tisztség.
Tajpeji Nemzeti Adóigazgatóság — «A tartózkodási napok számítása» (計算居留天數) — A külföldi tartózkodási napjait az útlevélben szereplő be- és kiutazási dátumok vagy a Nemzeti Bevándorlási Hivatal határátlépési igazolása alapján számolják: az első nap nem számít, az utolsó igen; az adóév több útjának napjai összeadódnak.
A tajvani Pénzügyminisztérium tájékoztatója külföldieknek: «Hogyan különböztethetők meg a belföldi és a külföldi illetőségűek?» (frissítve: 2026.04.27.) — Ugyanaz a felosztás: 1) tajvani háztartás-nyilvántartási bejegyzés és 31 nap tartózkodás, vagy 1–30 nap, ha az élet és a gazdasági érdekek központja Tajvanon van; 2) lakóhely nélkül — legalább 183 nap tartózkodás az adóévben. Aki egyik esetbe sem tartozik, külföldi illetőségű.
A jövedelemadó-törvény 2. cikke és 73. cikk (1) bekezdése — A természetes személyek csak a tajvani forrású jövedelem után fizetnek összevont jövedelemadót. A külföldi illetőségűtől az adót a forrásnál a kifizető vonja le a megállapított kulcsokkal, és nem kell bevallást benyújtani; azt a jövedelmet, amelyből nem vontak le adót, a külföldi illetőségű maga vallja be — a kiutazás előtt, ha a bevallási határidő kezdete előtt utazik el.
Az alapjövedelemadóról szóló törvény (所得基本稅額條例) 3. cikk (1) bekezdés 5. pontja, 4. cikke, 12. cikk (1) bekezdés 1. pontja és 13. cikke — A belföldi illetőségű alapjövedelméhez hozzá kell adni a nem tajvani forrású jövedelmet, ha a háztartás bevallásában együttesen évi legalább 1 000 000 NT$. Az alapadó az alapjövedelem 20%-a a meghatározott összeg levonása után (a törvényben 6 000 000 NT$ indexálással; a Pénzügyminisztérium 2024-től 7 500 000 NT$-t alkalmaz, 2026-ra változatlanul). Ha a rendes adó kisebb az alapadónál, a különbözetet meg kell fizetni. A külföldi jövedelem után külföldön megfizetett adót az e jövedelem miatti alapadó-többlet erejéig be lehet számítani. A külföldi illetőségűek nem fizetnek alapadót.
Az összevont jövedelemadó 2026. évi adótáblája (Tajpeji Nemzeti Adóigazgatóság; a Pénzügyminisztérium 2025.11.27-i közleménye) — Nettó összevont jövedelem: 610 000 NT$-ig — 5%; 610 001–1 380 000 — 12%; 1 380 001–2 770 000 — 20%; 2 770 001–5 190 000 — 30%; 5 190 000 felett — 40%. 2026-ra az adómentes összeg személyenként 101 000 NT$, a standard levonás 136 000 NT$ (házastársaknál kétszeres), a bérjövedelem különleges levonása 227 000 NT$.
A jövedelemadó-törvény 71-1. cikk (2) bekezdése — Az a belföldi illetőségű, aki az év során megszünteti tajvani lakóhelyét vagy tartózkodási helyét, és elutazik, az évre vonatkozó bevallást a kiutazás előtt benyújtja, és az adót megfizeti; ha házastársa belföldi illetőségű, és Tajvanon marad, a bevallást a házastárs nyújtja be.
A forrásadókulcsok szabályzata (各類所得扣繳率標準), 3. cikk — a Pénzügyminisztérium tájékoztatója külföldieknek (frissítve: 2026.04.27.) — Külföldi illetőségű természetes személyek: bér 18% (6%, ha a havi bér nem haladja meg a havi minimálbér másfélszeresét); osztalék 21%; kamat 20% (15% az állami, vállalati és banki kötvények, rövid lejáratú váltók, értékpapírosított értékpapírok és repóügyletek kamatára); bérleti díj, jogdíj, szakmai szolgáltatások díja, jutalék, nyeremény — 20%; végkielégítés és nyugdíjjellegű kifizetések (退職所得) — 18% az adómentes összeg felett. A külföldi munkáltatótól 90 napot meghaladó tartózkodás esetén kapott díjazás — 18%, önbevallással.
A jövedelemadó-törvény 8. cikk 3. pontja — A Tajvanon nyújtott szolgáltatásért (munkáért) kapott díjazás tajvani forrású jövedelem. Kivétel: a külföldi munkáltatótól kapott díjazás annál a külföldi illetőségűnél, aki az adóévben összesen legfeljebb 90 napot tartózkodott Tajvanon.
A tajvani Pénzügyminisztérium 2026.03.26-i közleménye a külföldi illetőségűek bérére alkalmazott 6%-os küszöbről — A havi minimálbér 2026.01.01-től 29 500 NT$; így a külföldi illetőségű havi 44 250 NT$-ig terjedő bérét 6%-kal, a magasabbat 18%-kal adóztatják.
2010. évi CXXXIII. törvény (a magyar–tajvani egyezmény kihirdetéséről); az egyezmény 27. cikke — A Budapesten, 2010. április 19-én aláírt Egyezményt (magyar, kínai és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles, eltérés esetén az angol irányadó) a 2010. évi CXXXIII. törvény hirdette ki; az 50/2010. (XII. 16.) KüM határozat szerint 2010. december 29-én lépett hatályba. A rendelkezések a hatálybalépés évét közvetlenül követő naptári év január 1-jétől (2011) alkalmazandók (27. cikk 2. bekezdés).
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 4. cikk 3. bekezdés — Ha egy természetes személy az 1. bekezdés szerint mindkét területen belföldi illetőségű: a) csak azon a területen tekintendő belföldi illetőségűnek, ahol állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkettőn, azon, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja); b) ha a létérdekek központja nem határozható meg, vagy egyik területen sincs állandó lakóhelye — azon, amelyen szokásos tartózkodási helye van; c) ha mindkét területen van szokásos tartózkodási helye, vagy egyiken sincs, a területek illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést. Állampolgársági szempont nincs.
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 4. cikk 2. bekezdés — Nem belföldi illetőségű az egyik területen az a személy, aki ott csak az azon a területen lévő forrásból származó jövedelem után adóköteles; ez azonban nem vonatkozik a tajvani belföldi illetőségű természetes személyekre mindaddig, amíg Tajvan a belföldi illetőségű természetes személyeket csak a tajvani forrású jövedelem után adóztatja.
A tajvani Pénzügyminisztérium — a jövedelemadó-egyezmények listája (közzétéve: 2026.09.04.) — 36 átfogó egyezmény (többek között Hollandiával, az Egyesült Királysággal, Svédországgal, Magyarországgal, Franciaországgal, Indiával, Svájccal, Németországgal, Ausztriával, Olaszországgal, Japánnal, Kanadával, Lengyelországgal, Csehországgal, Szingapúrral, Malajziával), valamint csak tengeri és légi szállításra vonatkozó megállapodások.
Szja tv. (1995. évi CXVII. törvény) 3. § 2. pont — Belföldi illetőségű: a) a magyar állampolgár (kivéve, ha más államnak is állampolgára, és belföldön nincs nyilvántartott lakóhelye vagy tartózkodási helye); b) a szabad mozgás jogával rendelkező személy, ha e jogát a naptári évben legalább 183 napig Magyarországon gyakorolja; c) a huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező harmadik országbeli állampolgár és a hontalan személy; d) más személy, ha kizárólag belföldön van állandó lakóhelye, ha létérdekei központja belföld, vagy – ha ezek nem döntenek – szokásos tartózkodási helye belföldön van.
Szja tv. (1995. évi CXVII. törvény) 3. § 2. pont a) — Belföldi illetőségű a magyar állampolgár, kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és Magyarországon nincs a személyiadat- és lakcímnyilvántartási törvény szerinti lakóhelye vagy tartózkodási helye.
Szja tv. 2. § (4)–(5) — A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed; a külföldi illetőségűé csak a belföldről származó vagy nemzetközi szerződés alapján Magyarországon adóztatható bevételére. Ha a kihirdetett nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik, azt kell alkalmazni.
A tajvani Pénzügyminisztérium — «Mi az alapadó, és hogyan számítják?» (1733) — Alapadó = (alapjövedelem − 7 500 000 NT$) × 20% — a 2024. adóévtől; a Pénzügyminisztérium 2025.11.27-i közleménye szerint ez az összeg a magánszemélyeknél 2026-ra nem változott.
Art. (2017. évi CL. törvény) 7. § 44. pont — Szokásos tartózkodási helye Magyarországon annak van, aki az adott naptári évben – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – legalább 183 napot belföldön tartózkodott.
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 15. cikk 1–2. bekezdés — A munkaviszonyra tekintettel kapott díjazás azon a területen adóztatható, ahol a munkát végzik. A másik területen végzett munka díjazása mégis csak a lakóhely szerinti területen adóztatható, ha a) a kedvezményezett az adott naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül összesen legfeljebb 183 napot tartózkodik a másik területen, b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy annak nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik területen, és c) a díjazást nem a munkaadónak a másik területen lévő telephelye vagy fix bázisa viseli.
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 22. cikk — 1. Tajvan: a magyar területről származó jövedelem után az egyezmény szerint fizetett adót a tajvani belföldi illetőségű személyre kivetett adóval szemben jóvá kell írni, legfeljebb az arra a jövedelemre kivetett tajvani adóig. 2. Magyarország: a) a Tajvanon adóztatható jövedelmet — a b) és c) pont fenntartásával — mentesíti; b) a 10., 11. és 12. cikk szerinti jövedelemnél a Tajvanon megfizetett adót levonja, legfeljebb az arra a jövedelemre eső magyar adóig; c) a mentesített jövedelmet a többi jövedelem adójának kiszámításánál figyelembe veheti; d) az a) pont nem alkalmazandó, ha Tajvan az egyezmény alapján mentesíti a jövedelmet, vagy arra a 10., 11. vagy 12. cikk 2. bekezdését alkalmazza.
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 14. cikk 1. bekezdés — A szabad foglalkozásból vagy más önálló tevékenységből származó jövedelem csak a lakóhely szerinti területen adóztatható, kivéve, ha a) a személynek a másik területen állandó bázis áll rendszeresen rendelkezésére (ekkor az annak betudható rész), vagy b) a másik területen az adott naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül összesen legalább 183 napot tartózkodik (ekkor az ott folytatott tevékenységből származó rész) — ezt a másik terület is adóztathatja.
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 10–12. cikk — Az osztalék, a kamat és a jogdíj a forrás szerinti területen is adóztatható, de ha a kedvezményezett a haszonhúzó, az adó legfeljebb a bruttó összeg 10%-a; egyes kamatok (például a másik terület igazgatási hatóságának, központi bankjának fizetett kamat) mentesek.
A jövedelemadó-törvény 14-4. cikke (a lakás- és földeladásból származó jövedelem adója) — a Pénzügyminisztérium tájékoztatója külföldieknek — Belföldi illetőségűek: 45% (legfeljebb 2 év tulajdonlás), 35% (2–5 év), 20% (5–10 év), 15% (10 év felett), kedvezmény a saját lakásra. Külföldi illetőségűek: 45% (legfeljebb 2 év) és 35% (2 év felett).
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 18. és 19. cikk — 18. cikk: a korábbi munkavégzésre tekintettel az egyik területen belföldi illetőségű személynek fizetett nyugdíj és más hasonló térítés csak azon a területen adóztatható, amelyen keletkezik; ugyanez vonatkozik a járadékokra, valamint a társadalombiztosítási jogszabályok vagy a terület által szervezett közrendszer alapján fizetett nyugdíjakra. 19. cikk: az igazgatási hatóság által teljesített szolgálatért fizetett bér — a nyugdíj és járadék kivételével — csak a kifizető területen adóztatható, de csak a másik területen, ha a szolgálatot ott teljesítették, és a természetes személy ott belföldi illetőségű, és annak állampolgára, vagy nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ott belföldi illetőségűvé.
A különleges szakképzettségű külföldi szakemberek jövedelemadó-csökkentéséről szóló szabályzat (外國特定專業人才減免所得稅辦法; a 2026.03.02-i módosítás, 2026.01.01-től hatályos) 2–4. cikke — Az a különleges szakképzettségűnek elismert külföldi, akit először engedtek be munkavégzés céljából Tajvanra, és aki az előző 5 évben nem rendelkezett háztartás-nyilvántartási bejegyzéssel, és nem volt belföldi illetőségű: 5 éven át — attól az első évtől kezdve, amelyben 183 napot töltött Tajvanon, és bére meghaladta a 3 000 000 NT$-t — a 3 000 000 NT$ feletti bér fele adómentes, a nem tajvani forrású jövedelmet pedig nem kell az alapjövedelembe beszámítani.
適用所得稅協定查核準則第38條（民國114年4月8日修正） — A tajvani illetőségigazolást (居住者證明) az illetékes Nemzeti Adóigazgatóság (國稅局) csak annak a tajvani belföldi illetőségűnek állítja ki, akinek a másik állammal kötött adóegyezmény alkalmazásához szüksége van rá: ellenőrzi az illetőséget, és az adott adóévre igazolást ad ki, vagy aláírja a másik állam illetőségi nyomtatványát.
NAV – Adóigazolás, jövedelemigazolás, illetőségigazolás kérése — Az illetőségigazolás igazolja, hogy a kérelmező belföldi adóalany; magyar és angol nyelven, ingyenesen állítják ki; IGAZOL-nyomtatványon (ÁNYK), telefonon (1819), postán vagy személyesen kérhető; a kiadás határideje hat naptári nap, személyesen azonnal.
A jövedelemadó-törvény 15. cikk (4)–(5) bekezdése — A belföldi illetőségűek a tajvani társaságok osztalékát az összevont jövedelembe számítják, és adójukból az osztalék 8,5%-át levonják (bevallásonként legfeljebb 80 000 NT$), vagy a háztartás összes osztalékára a 28%-os külön adózást választják.
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 4. cikk 3. bekezdés a) pont — Az 1. bekezdés szerint mindkét területen belföldi illetőségű természetes személy csak azon a területen tekintendő belföldi illetőségűnek, ahol állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét területen van állandó lakóhelye, csak azon a területen, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja).
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 4. cikk 3. bekezdés b)–c) pont — Ha nem határozható meg, hogy melyik területen van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik területen sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak azon a területen tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyen szokásos tartózkodási helye van (b). Ha mindkét területen van szokásos tartózkodási helye, vagy egyiken sincs, a területek illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést (c) — állampolgársági szempont nincs.
Magyar–tajvani egyezmény (2010) 24. cikk (kölcsönös egyeztetési eljárás) — Aki szerint az egyik vagy mindkét terület intézkedései az Egyezménynek meg nem felelő adóztatáshoz vezetnek, ügyét a belső jogorvoslati lehetőségektől függetlenül annak a területnek az illetékes hatóságához terjesztheti elő, amelyben belföldi illetőségű, az első értesítést követő három éven belül; az illetékes hatóság a másik terület illetékes hatóságával kölcsönös egyetértéssel törekszik az ügy rendezésére.

Frissítve 10.11.2026. Az eredmény tájékoztató jellegű, nem minősül adó- vagy jogi tanácsadásnak. Az adóhatóságok és a bíróságok a szabályokat másként is értelmezhetik — többek között itt nem vizsgált körülmények miatt —, és a jogszabályok változnak. Döntés előtt forduljon szakértő tanácsadóhoz.

Ellenőrizze illetőségét