Adóügyi illetőség Németországban magyar adózóknak

Németország belföldi illetőségűnek tekinti, ha ott használható lakása (Wohnsitz) van, vagy több mint hat hónapig megszakítás nélkül tartózkodik – akár két naptári évre átnyúlva. Magyarország közben az Szja tv. szerint továbbra is illetőségesnek tekintheti; a kettős illetőséget a 2011. évi magyar–német egyezmény 4. cikk (2) bekezdése dönti el.

Ingyenes, regisztráció nélkül, kb. 3 perc. Eredmény a magyar Szja tv. szerint, összevetve a másik állam (Németország) jogával és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménnyel.

Mikor belföldi illetőségű valaki ebben az államban: Németország

Németországban maga a lakás a döntő: ha olyan lakást vagy szobát tart fenn, amelyet bármikor használhat, belföldi illetőségű – a napok számától és attól függetlenül, hol van a létérdekei központja.

A német hat hónapot megszakítás nélkül, a naptári évtől függetlenül számítják: már egy októbertől áprilisig tartó tartózkodás is szokásos tartózkodási helyet keletkeztet.

• Németországban lakása van – ez az AO 8. §-a szerinti lakóhely (Wohnsitz), ezért a német jog szerint korlátlan adókötelezett belföldi illetőségű, akkor is, ha létérdekei központja Magyarországon van.
• Több mint hat hónapig megszakítás nélkül tartózkodott Németországban, nem látogatás vagy üdülés céljából – ez az AO 9. §-a szerint az első naptól szokásos tartózkodási hely, így Németországban belföldi illetőségű.

Mikor nem belföldi illetőségű

• Tartózkodása csak legfeljebb egyéves látogatás, üdülés vagy gyógykezelés volt, és nincs németországi lakása – szokásos tartózkodási hely nem keletkezik, Németországban nem belföldi illetőségű.
• Nincs németországi lakása, és megszakítás nélküli tartózkodása nem haladta meg a hat hónapot – Németországban nem belföldi illetőségű. A németországi forrású jövedelem (különösen a ténylegesen Németországban végzett munka bére) ott korlátozott adókötelezettség alá esik.

Hol ütközik a másik állam (Németország) joga a magyar szabályokkal

• Kollízió: a németországi lakás Németországban belföldi illetőséget keletkeztet, miközben Magyarország is illetőségesnek tekinti. Németország számára elegendő egy bármikor használható lakás (Wohnsitz): a világjövedelme után adóköteles akkor is, ha létérdekei központja Magyarországon van (BFH, I R 74/16), és ehhez nincs minimális napszám (BFH, I R 58/16). Magyarország a nyilvántartott magyar lakcímmel rendelkező magyar állampolgárt állampolgársága alapján, másokat pedig akkor tekint belföldi illetőségűnek, ha kizárólag Magyarországon van állandó lakóhelyük, vagy itt van létérdekeik központja (Szja tv. 3. § 2. pont). Mindkét állam belföldi illetőségűnek tekinti, ezért a 2011. évi egyezmény 4. cikk (2) bekezdése dönt: állandó lakóhely → létérdekek központja → szokásos tartózkodási hely → állampolgárság → kölcsönös egyeztetés. A létérdekek központja a német jogban csak ennél a lépésnél számít.
• Kollízió: magyar állampolgár magyar lakcímmel – Magyarország az állampolgárság miatt illetőségesnek tekinti. Ha magyar állampolgár, és Magyarországon nyilvántartott lakóhelye vagy tartózkodási helye (lakcímkártya) van, az Szja tv. szerint belföldi illetőségű akkor is, ha ténylegesen Németországban él; a kivétel csak a kettős állampolgárokra vonatkozik, akiknek nincs magyar lakcímük. Ha Németország is belföldi illetőségűnek tekinti, a 4. cikk (2) bekezdés szerinti sorrend dönt; ha az egyezmény Németországot jelöli ki, Magyarország a Németországban adóztatható jövedelmet kiveszi az adó alól (22. cikk (2) a) pont). Az egyezményes illetőséget a német illetőségigazolással (Ansässigkeitsbescheinigung) bizonyíthatja.
• Kollízió: hat hónap megszakítás nélkül Németországban, illetve 183 nap naptári évben Magyarországon. Németország a hat hónapot meghaladó megszakítás nélküli tartózkodást a naptári év határaitól függetlenül számítja, és az illetőség az első naptól fennáll (AO 9. §). Egy októbertől áprilisig tartó tartózkodás így Németországban belföldi illetőséget keletkeztet, pedig egyik naptári évben sem töltött ott 183 napot. A magyar jog a szokásos tartózkodási helyet naptári évenként vizsgálja (legalább 183 nap). Ilyen tartózkodásnál számoljon azzal, hogy az év egy részében mindkét állam illetőségesnek tekinti, és nézze meg az egyezmény szerinti döntést.

Amit még érdemes tudni

• Hogyan kerüli el Magyarország a kettős adóztatást német jövedelemnél. Ha Magyarországon belföldi illetőségű marad, a 2011. évi egyezmény alapján Németországban adóztatható jövedelmét (például a németországi munkavégzés bérét) Magyarország mentesíti az adó alól (22. cikk (2) a) pont); a mentesített jövedelmet a többi jövedelem adójának kiszámításánál figyelembe veheti (c) pont). Osztaléknál nem mentesítés, hanem beszámítás jár: a Németországban megfizetett adó levonható, legfeljebb az arra jutó magyar adó összegéig (b) pont). Az Szja tv. 32. §-a szerinti 90%-os beszámítás csak akkor alkalmazandó, ha az egyezményből nem következik más. Németország a Magyarországon adóztatott jövedelmet főszabályként progresszióval mentesíti (22. cikk (1)).
• Munkavégzés Németországban német illetőség nélkül: a 183 napos szabály. Német illetőség nélkül is adóköteles Németországban a ténylegesen ott végzett munka bére (EStG 49. § (1) 4. a)), kivéve, ha a 2011. évi egyezmény 14. cikk (2) bekezdésének minden feltétele teljesül: az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely 12 hónapos időszakban legfeljebb 183 nap németországi tartózkodás, a munkáltató nem németországi illetőségű, és a bért nem németországi telephely viseli. A napokat tehát nem naptári évenként, hanem gördülő 12 hónapos időszakra kell számolni. A kölcsönzött munkaerő díjazására a 183 napos mentesség nem vonatkozik (14. cikk (3)).
• A költözés éve: Németország megosztja az évet. Abban az évben, amikor Németországba költözik vagy onnan elköltözik, Németország a világjövedelmet csak a korlátlan adókötelezettség időszakára adóztatja, az év többi részének külföldi jövedelme az adókulcsot növeli (EStG 32b. §). Magyar oldalon az egyezmény alkalmazásában is időszakonként kell vizsgálni az illetőséget; igazolja a költözés napját (bérleti szerződés, bejelentkezés, munkaszerződés), hogy ugyanazon hónapok jövedelme ne maradjon kétszeresen adóztatott.
• A Kúria a gazdasági kapcsolatokat nézi a létérdekek központjánál. Ha a létérdekek központja vitatott, a magyar adóhatóság és a Kúria a családi és gazdasági kapcsolatokat együttesen értékeli; egy magát Németországban élőnek valló személyt a Kúria belföldi illetőségűnek tekintett, mert bankszámláit és bankkártyáit rendszeresen Magyarországon használta. A németországi életvitelt ezért ne csak lakcímmel, hanem munkaszerződéssel, bankszámla-használattal, egészségbiztosítással is dokumentálja.
• Uniós (például német) állampolgár magyarországi tartózkodása. Ha nem magyar állampolgár, de a szabad mozgás jogával élve egy naptári évben legalább 183 napot Magyarországon tartózkodik, az Szja tv. 3. § 2. pont b) alpontja szerint Magyarországon belföldi illetőségű – függetlenül attól, hol van az állandó lakóhelye. Ha közben németországi lakása is van, a 4. cikk (2) bekezdés dönt.
• Társadalombiztosítás: a 883/2004/EK rendelet. Magyarország és Németország között a társadalombiztosítást a 883/2004/EK rendelet koordinálja: egyszerre csak egy állam rendszerében kell járulékot fizetni, főszabály szerint ott, ahol a munkát végzi. Kiküldetésnél a munkavállaló meghatározott ideig a kiküldő állam rendszerében marad (A1 igazolás); több államban végzett munkára külön szabályok vonatkoznak. A rendelet csak a járulékokra vonatkozik, a jövedelemadóra nem.

Hogyan oldható fel a kettős illetőség

Ha mindkét állam belföldi illetőségűnek tekinti, az egyezmény 4. cikk (2) alkalmazandó: Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról (Budapest, 2011. február 28.; kihirdette: 2011. évi LXXXIV. törvény). A szempontok sorrendje: állandó lakóhely, a létérdekek központja, szokásos tartózkodási hely, állampolgárság, végül az adóhatóságok kölcsönös megállapodása.

Kifejezések, amelyekkel Németországban találkozhat

Wohnsitz

lakóhely – olyan lakás, amelyet megtart és használ

gewöhnlicher Aufenthalt

szokásos tartózkodási hely – hat hónapot meghaladó megszakítás nélküli tartózkodás

unbeschränkte Steuerpflicht

korlátlan adókötelezettség a világjövedelem után (belföldi illetőség)

beschränkte Steuerpflicht

korlátozott adókötelezettség, csak a németországi forrású jövedelemre

Ansässigkeitsbescheinigung

illetőségigazolás

Finanzamt

helyi adóhivatal

Kérdések

Források

Jogszabályok és hatósági iránymutatás

• EStG 1. § (1) bekezdés — Korlátlan adókötelezettség terheli azt a természetes személyt, akinek Németországban lakóhelye (Wohnsitz) vagy szokásos tartózkodási helye (gewöhnlicher Aufenthalt) van; az ilyen személy a világjövedelme után adózik.
• AO 8. § — Lakóhelye (Wohnsitz) ott van a személynek, ahol olyan lakást tart fenn, amelyről a körülmények alapján feltehető, hogy megtartja és használja.
• AO 9. § — Szokásos tartózkodási hely: a nem csupán átmeneti tartózkodás. A hat hónapot meghaladó megszakítás nélküli tartózkodás mindig ilyennek minősül, az első naptól; a rövid megszakítások figyelmen kívül maradnak. Kivétel: a kizárólag látogatás, üdülés, gyógykezelés vagy hasonló magáncél miatti, legfeljebb egyéves tartózkodás.
• AO 9. § 3. mondat — A hathónapos szabály nem alkalmazandó, ha a tartózkodás kizárólag látogatás, üdülés, gyógykezelés vagy hasonló magáncél miatt történik, és nem haladja meg az egy évet.
• EStG 1. § (3)–(4) bekezdés — Lakóhely és szokásos tartózkodási hely nélkül az adókötelezettség a németországi forrású jövedelmekre korlátozódik (49. §). Kérelemre a nem belföldi illetőségű személy korlátlan adókötelezettként kezelhető, ha jövedelmének legalább 90%-a német adó alá esik.
• EStG 49. § (1) bekezdés 4. pont a) alpont — A munkaviszonyból származó jövedelem németországi forrású, ha a munkát Németországban végzik vagy ott hasznosítják (verwertet).
• Szja tv. (1995. évi CXVII. törvény) 3. § 2. pont — Belföldi illetőségű: a) a magyar állampolgár (kivéve, ha más államnak is állampolgára, és belföldön nincs nyilvántartott lakóhelye vagy tartózkodási helye); b) a szabad mozgás jogával rendelkező személy, ha e jogát a naptári évben legalább 183 napig Magyarországon gyakorolja; c) a huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező harmadik országbeli állampolgár és a hontalan személy; d) más személy, ha kizárólag belföldön van állandó lakóhelye, ha létérdekei központja belföld, vagy – ha ezek nem döntenek – szokásos tartózkodási helye belföldön van.
• 4. cikk (2) bekezdés a) pont — A mindkét államban belföldi illetőségű természetes személy csak abban az államban illetőséges, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkettőben van, abban, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja).
• 22. cikk (1)–(2) bekezdés (magyar–német egyezmény, 2011) — (2) a) Magyarország a Németországban adóztatható jövedelmet – a b) és c) pont fenntartásával – kiveszi az adó alól; b) a 10. cikk szerinti (osztalék) jövedelmeknél a Németországban megfizetett adót beszámítja, legfeljebb az arra jutó magyar adóig; c) a mentesített jövedelmet a többi jövedelem adójának kiszámításánál figyelembe veheti. (1) Németország a Magyarországon ténylegesen adóztatott jövedelmeket főszabályként kiveszi az adóalapból, egyes jövedelmekre a német jog szerinti beszámítást alkalmaz.
• Art. (2017. évi CL. törvény) 7. § 44. pont — Szokásos tartózkodási hely: az a hely, ahol a magánszemély a naptári évben – a be- és kiutazás napját is egész napnak számítva – legalább 183 napot tartózkodik.
• Szja tv. 32. § (1) bekezdés — Ha az összevont adóalap külföldről származó, ott megadóztatott jövedelmet is tartalmaz, a számított adót – ha nemzetközi szerződésből más nem következik – a külföldön megfizetett adó 90 százaléka csökkenti, legfeljebb az e jövedelemre jutó magyar adó összegéig. Nemzetközi szerződés hiányában a belföldi forrású jövedelmet terhelő adóval szemben külföldi adó nem vehető figyelembe; a visszajáró külföldi adó nem számít megfizetett adónak.
• 14. cikk (2)–(3) bekezdés (magyar–német egyezmény, 2011) — A másik államban végzett munkáért kapott díjazás csak a belföldi illetőség szerinti államban adóztatható, ha a munkavállaló a másik államban az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időszakon belül összesen legfeljebb 183 napot tartózkodik, a munkáltató nem belföldi illetőségű a másik államban, és a díjazást nem a munkáltató ottani telephelye viseli. A (2) bekezdés nem alkalmazandó a hivatásos munkaerő-kölcsönzés keretében kapott díjazásra.
• EStG 2. § (7) bekezdés, 32b. § — A jövedelemadót évente állapítják meg. A beköltözés vagy kiköltözés évében a korlátlan adókötelezettség időszakának világjövedelmét és az év többi részének németországi jövedelmét összevonják; a külföldi és az egyezmény alapján mentes jövedelem az adókulcsot növeli (Progressionsvorbehalt).
• 883/2004/EK rendelet 11–13. cikk — A rendelet hatálya alá tartozó személyekre egyszerre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók; főszabály szerint a munkavégzés helye szerinti államé (11. cikk). A másik tagállamba kiküldött munkavállaló meghatározott ideig a kiküldő állam rendszerében marad (12. cikk); több tagállamban folytatott tevékenységre a 13. cikk különös szabályai vonatkoznak.
• EStG
• 4. cikk (2) bekezdés b) pont — Ha nem határozható meg, melyik államban van a létérdekek központja, vagy ha egyik államban sincs állandó lakóhelye, abban az államban illetőséges, amelyben szokásos tartózkodási helye van.
• 4. cikk (2) bekezdés c)–d) pont — Ha mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, az állampolgárság dönt (c); ha mindkét állam állampolgára vagy egyiké sem, az illetékes hatóságok kölcsönös egyetértéssel döntenek (d), a 24. cikk szerinti eljárásban.

Bírói gyakorlat

• Bundesfinanzhof (BFH, Szövetségi Pénzügyi Bíróság), I. szenátus, I R 58/16, 24.07.2018 — Az AO 8. §-a szerinti lakóhelyhez nem szükséges, hogy a személy évente meghatározott minimális számú napot ténylegesen a lakásban töltsön; rendszertelen látogatások is fenntarthatják a lakóhelyet. Egy személynek egyszerre több lakóhelye is lehet.
• Bundesfinanzhof (BFH, Szövetségi Pénzügyi Bíróság), I. szenátus, I R 38/13, 13.11.2013 — Lakás minden lakhatásra alkalmas helyiség, akár szerény is; a döntő az, hogy a személy bármikor használhatja, és saját lakhatási céljára tartja fenn.
• Bundesfinanzhof (BFH, Szövetségi Pénzügyi Bíróság), III. szenátus, III R 6/20, 12.11.2020 — Az, hogy a körülmények a lakás megtartására és használatára utalnak-e, elsősorban az egyedi eset ténykérdése.
• Bundesfinanzhof (BFH, Szövetségi Pénzügyi Bíróság), I. szenátus, I R 26/10, 22.06.2011 — A rövid megszakítások beleszámítanak a hathónapos tartózkodásba; a távollétre nincs rögzített napszám, azt az egész tartózkodás hosszához mérten kell értékelni.
• Bundesfinanzhof (BFH, Szövetségi Pénzügyi Bíróság), I. szenátus, I R 74/16, 23.10.2018 — A külföldi lakás nem zárja ki a németországi korlátlan adókötelezettséget akkor sem, ha a létérdekek központja külföldön van. A létérdekek központjának csak a kettős adóztatási egyezmény alkalmazásakor van jelentősége.
• Kúria, Kfv.I.35.118/2020/4, 09.04.2020 — A magát Németországban élőnek valló személyt a Kúria belföldi illetőségűnek tekintette: a létérdekek központjának megítélésénél a szorosabb gazdasági kapcsolatok döntők, különösen ha a személy a bankszámláit és bankkártyáit rendszeresen Magyarországon használja.

Frissítve 04.11.2026. Az eredmény tájékoztató jellegű, nem minősül adó- vagy jogi tanácsadásnak. Az adóhatóságok és a bíróságok a szabályokat másként is értelmezhetik — többek között itt nem vizsgált körülmények miatt —, és a jogszabályok változnak. Döntés előtt forduljon szakértő tanácsadóhoz.

További országok

• Adózás – az Egyesült Államokban
• Adózás – Ausztriában
• Adózás – Bangladesben
• Adózás – Csehországban
• Adózás – az Egyesült Királyságban
• Adózás – Franciaországban
• Adózás – Hollandiában
• Adózás – Indiában
• Adózás – Japánban
• Adózás – Kanadában
• Adózás – Kínában
• Adózás – Lengyelországban
• Adózás – Olaszországban
• Adózás – Pakisztánban
• Adózás – Romániában
• Adózás – Spanyolországban
• Adózás – Svájcban
• Adózás – Törökországban
• Adózás – Ukrajnában